Azt el is felejtettem, hogy kedvenc főnökasszonyomnak köszönhetően ősszel a 2. referáló az enyém, ha jól láttam három "kis" cikkből. Szeretjük a rehabot. Apropó, ha még nem mondtam volna, szerződtetve lettem a neurorehabra :). Legalábbis egy megállapodás született. És októbertől vissza is kerülök "anya"osztályomra... :). Ha főnökasszonyom megtudja...
Jó régen hallattam már magamról... Nos folytatva, ahol abbahagytam, tény, hogy akkor apadtunk. Azóta már túl vagyunk egy még nagyobb árvízen, anyáék kitelepítve, én meg Db.ből a távolból kémleltem az eseményeket oxy tanfolyam közepette. Azóta egy lógásokkal tarkított oxy gyakorlaton is túl vagyok, tele kellemes tesztoszteron dús emberekkel... nyami :).
Valahol talán hiányozni is fog.
Közbe tűztünk egy kis Zsóri fürdőzést, egy szűk és a kibasz-ibusznak hála jó drága hotellel, ahol ágyat törtünk és én hevesen romboltam a hangulatot. Bár tény, hogy első nap még kellemest fürdőztem, aztán másnap meglátogatott a mikulás...
Színesítette a palettát egy kis balatoni kiruccanás apával és kis családjával meg zizuval, aki azóta kétlem, hogy a családom közelébe szeretne jönni még egyszer... Mindez történt egy kis sound reményében, de ahhoz hamarabb kellett volna jegyet venni.
Következett egy kis Hegyalja, finom borokkal, huncut fiukkal, változó minőségű, túl pontos koncertekkel és mérhetetlen kánikulával. Ekkor jöttünk rá arra is, hogy a nyár slágere a Borsodi Friss, ami nem csak finom, de ragályos is :). Jó volt, de pihentetőnek semmiképp nem mondanám...
Aztán oxy gyakorlatnak is vége szakadt, intenzív gyak előjegyezve. Előtte 2 hét szabi beiktatva. 1 nap Bp (nekem több, mint elég) orvostörténeti múzeummal, erényöv kiállítással, tropicariummal. Megleptem magam egy pár PS3 játékkal névnapom alkalmából.
Majd megpróbálkoztunk egy kis gyárfesztivállal meg egy esős Vad Fruttik koncerttel. A fesztiválhangulat nem nagyon ragadott meg, talán a rossz idő vagy az alacsony átlagéletkor miatt... nem is tom. De a koncert jó volt :).
Majd egy pár nap i.v. játék után 5 nap családi pihi a nosztalgikus Berekfürdőn, ahol a rengeteg szúnyog meg mama változó kedélyállapota rombolta néhol a hangulatot, de összeségében kellemes szájízzel zárult.
Végül a héten intenzív gyakorlatba kezdtem kedves segítőkész emberek társaságában intubálással, vénázással meg sok-sok műtéttel meg műtős fiúval fűszerezve :).
Legalábbis így ránézésre. Tegnap este, meg reggel vészesnek tűnt a helyzet, de úgy tűnik, megmaradunk :). A kis Sajó már a konyhaablakból látványosan apadt és reméljük, hogy a nagy is vele tart. Este még kimegyünk megkémlelni mi újság, de egyenlőre bizakodhatunk. És reggel még kitelepítést emlegettek.... Mégse adja magát könnyen a falu :), hiába a víz az úr.
Árad a Sajó. Nem is kicsit. Azt mondják, hogy 65 cm-rel megelőzi a ma éjszakai tetőzés a 70es évekbeli árvizet. Két oldalról pakolják a homokzsákokat, járnak a teherautók, a traktorok, a rendőrség. Meg akartunk lépni, de nem nagyon tudtunk hova, Miskolcon is vészes a helyzet.
Arra már nem is gondolok, hogy fogok menni dolgozni holnap. Egyébként május végéig a neurorehabon. És mentőzés után talán augusztustól is. Statusban meg hasonló szépségek.
Gyarapodott a családunk, legalábbis átmenetileg. 5 cukormanó kismacska, majd képet is rakok fel valamikor. Egyébként 6 hét múlva elvitelre macskabarátoknak odaadnám.
Ha valaki nem tudna addig várni, akkor várom itt szeretettel, meg csónakkal, ha lehet. Holnaptól szükség lehet rá. Ha hinnék istenben, most imádkoznék. De lehet, hogy ennek ellenére is fogok.
I need a horse because I'm single..........
Változó korba léptem. Már ez az egy év is sokat jelentett. A negyedévszázad poén volt és kerek, de mégis valahol fordulópont. A mai nap valahogy nem a legjobb nekem. A család már felköszöntött pénteken, és apám reggeli köszöntésén kívül még senki nem köszöntött fel a közeli barátaim közül és hát egy cseppet rosszul esik. Anyám szerint most áll csak előttem igazán az élet. Kár, hogy nem érzem úgy, ahogy ő. Mekkora csalódás lehetek már neki. Oké, vagyok, aki vagyok, meg lettem, ami lettem, de összeségében nem sok mindent tettem le az asztalra. A legnagyobb baj, hogy jelenleg nem is akarok. Pedig esélyes egy status, ráadásul jó helyen. Mégse öntött el még az optimizmus. Lelkileg és hozzáállás szempontjából ugyanott vagyok, mint 1 éve, meg mint 4 éve és hát valljuk be, vágytam egy kis változásra. Elhivatottság vagy valami fajta élvezet.
Nos, mint látszik kissé el vagyok keskenyedve. A tavasz reméljük meg hozza majd a jó kedvemet :).
Egyébként a neurorehabon vagyok jelenleg, épp járvány után vagyunk. Itt is jófej emberek vannak és a főnök se olyan vészes, mint lefestették, bár két hét után nem lehet még messzemenő következtetéseket levonni. De ami a legfontosabb kedden Rammstein koncert!!!
Régen hallattam már magamról. Ha valakinek hiányoztam volna, köszönöm megvagyok. Nagyban doktorkodom. Hál'istennek nem vagyok túlterhelve, bár a mai meg a tegnapi nap elég fárasztó volt. A hideg-ideg osztályon vagyok - ahogy Bandi bátyjám mondaná - most épp a stroke részlegen. Jó a közösség, rendesek az emberek, a lehető legjobb választás volt ezzel kezdeni. Bár a mai nap kissé kiakasztott. Van egy protkós betegem, ez a tipikus vkinek a vkije, extra nagyon fontos, VIP meg stb. 1ébként nem sok neurológiai problémával. A csavar az, hogy vmi orvos ismerőse lefestette előtte a legrosszabb lehetőséget és azóta az egész család frászban van, rám uszítva az igazgató helyettest meg az osztályvezetőt, mert még nem voltak meg a vizsg.ai. Mintha én, mint legkisebb olyan sokat tehetnék a dolog ellen. Azt nem értem, hogy ha ennyire fontos, miért nem olyan nyakába varrják, aki tapasztaltabb, még jobb, ha szakorvos. Na nem mintha tehetnék bármit is, hogy ne nekem dobják a labdát. Majd készülhetek mosakodni, olyan dologban, amiről nem is én tehetek. Ráadásul párhuzamban megy nekem másik pár beteg, akikről szintén gondoskodni kéne, meg figyelni rájuk. Na de nem sajnáltatom magam tovább, lehetne sokkal rosszabb. Egyenlőre hálát adok az égnek, hogy ilyen jó helyre keveredtem.
Doktorrá avattak. Jó buli volt, bár véresen kezdődött (baleset hegyekben). Csak egy zavaró tényező volt, de azt is elviseltük. Ajándék nyaklánc, meg money. Pezsgőzés a csajokkal. Utána meg ettünk-ittunk , dínom-dánom.
Meghatódtam kicsit. Jó érzés volt, pedig csak formaságnak tűnt az egész.
Most meg megyek, alszok és kipihennem az egészet.
No, ennek is elérkezett az ideje, hogy én jelentkezzek, bár nincs sok időm, mert megyek ma inni, meg elvileg bulizni, amire nincs energiám.
Na de az újdonságok: orvos lettem végül, már csak avatni kell. És rehab rezidens lettem végül, amit valószínűleg életem egyik nagy hibájának fogok tartani később. Ugyanis szerdán elme felvételi volt, ahol felajánlottak nekem egy számomra gyúrt gyerekpszichiáter helyet, amit a rehabért lepasszoltam. Ez olyan szempontból hülyeség, hogy jobban jártam volna egy olyan főnökkel, mint OR, aki VZS-hez képest egy angyal ugyebár. No de most pénzorientáltak vagyunk, szóval egyenlőre marad ez. Bár semmi nincs kőbe vésve.
És hogy kétszeresen féljenek tőlem, lassan papírral a kezemben ülhetek volán mögé, jelenleg még csak forgalomban tanulok. Tessenek messziről elkerülni. Én se bízok senkiben.
A többit, majd ha újra megszáll az ihlet.
Egyébként jubileumi 100.bejegyzés, csak szólok.
Rest in peace, dear Ren!
Egyébként levizslattam gyerekből (5) és elkezdtem a sebet. Meg túl vagyok a Campus Feszten.
És most szomorú vagyok, tegnap sírtam is és nem bírtam aludni, hülye álmaim voltak újra és újra . Mekkora ökör vagyok, hogy ennyire beleélem magam, mi? De én úgy szerettem ezt a fickót *szipp*. Miért kellett ezt csinálni? Miért pont ő? Inkább Takumit vagy Reirát írták volna ki, könnyebb lenne a szívem. Bár Reirának úgyis lőttek Ren halálával. Nem panaszkodom, mert megint eltörik a mécses.
Ha körbe nézek a foglalt barátnőimre, nem akarok pasit. Ha pornót nézek, csak pasit akarok.
És megint kicsit romantikus hangulaban vagyok. Már csak ezért is le kéne szoknom a mangákról. Rosszabb, mint a Júlia, meg a Romana annak idején... Egész más állapotba kerül tőle az ember. Mindjárt sírok vagy mi.
Ahogy a cím is mutatja sikeresen leadtam a diplomát, amit majd 5600 ft pénzecske kell, hogy kísérjen. Bár erősen gondolkodom ezen az aug.i államvizsgán. Itt lenne egy pár okocska :): ad1. 1 hetem lesz felkészülni mind a szó-, mind az írásbelire és bár azt mondják, ott aztán olyat kérdeznek, hogy nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne tudjon az ember válaszolni, de ki mondta, hogy én nem vagyok olyan hülye? ad2. Ha sikerül is az államvizsga nyomában közeleg a rezidensi felvételi, amire szintén tanulni kéne, mert tétel van, nem csak elbeszélgetés. ad3. Mégis megyek Szigetre, ami pedig a seb gyak utolsó hete lenne és ha nem kerülök el egy bizonyos helyre, akkor bizony nem valósítható meg, hogy ellógom az utolsó hetet és mellesleg utána (jelzem Sziget utáni kedd) le is kéne vizsgáznom ebből a tárgyból. ad4. Én, aki alapvetően bizonytalan ember vagyok és sodródok az árral, nem lenne-e jobb a magamfajtának, ha most is a sors döntene helyettem. ad5. És végül engem és a szorgalmamat ismerve (én vagyok Pató Pali női reikarnációja), mégis mennyi esély van rá, hogy mindezt megvalósítom???
Jelenleg ilyeneken merengek. És elszoktam a tanulástól. És úgy érzem, kéne nekem az a pár hónap, hogy szembesüljek a jövővel. Mert jelenleg én vagyok az egyik legalkalmatlanabb és legéretlenebb ember erre a munkára. Nem nőttem fel hozzá, ez tény. Bár ugye az is kérdés, hogy ha adok magamnak még 3 hónapot, elég lesz-e ahhoz, hogy átérezzem a helyzet súlyát.
Államvizsga meg talán november. Bár tekintve, hogy menekülhetném van az utóbbitól annyira nem zavarna. Bár akárhogyis nézzük elkerülhetetlen, ha már ennyi ideig itt tespedt az ember és állambácsi fizetett érte, hogy mindezt ha nem is gondtalanul, de megtegye. Ma megint lehülyéztek, nem is túl burkoltan, úgyhogy már kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem értek a fogalmazáshoz. Visszaülök az iskolapadba, újra elsős gimnazista vagyok, aki egy bazi nagy egyest kap az Odüsszeiál, mert nem fogja fel a helyzet komolyságát. És nem tudok visszaszólni. Nem azért, mert tartok a megtorlástól, csak semmi értelmét nem látom. Csak a szélmalomharcot. Vannak olyan emberek, akik annyira meg vannak győződve a saját igazukról (legyen az akármekkora hülyeség), hogy hiába mondanád el a saját véleményed, olyan mintha nem mondtál volna semmit. Ezért nem strapálom magam, úgyis csak felidegesítene. Sydni közölte, hogy lehetne rosszabb főnököm is. Mondtam, hogy ja. De inkább a rossz - lehetne rosszabb választás helyett, inkább a börtönbe kerülök - talán nem kerülök börtönbe választás mellett maradnék, mert hosszú távon lehet elvágnám a nyakát. Most még javítgatok, majd olyan 11 tájban leiszom magam, elmegyek bulizni, kikosaraznak, majd bánatomban elalszok és remélem, holnap reggel kellő időben felébredek a hazamenetelhez.
Hazai terepen öcsém elballagott (csak az ünnepségen szökött meg vagy 2szer - 3szor). Unokabátyjám ismét elhagyta idegbeteg barátnőjét. Már kötjük a fogadásokat, hogy ezúttal vajon meddig tart majd a mosolyszünet. A magam részéről pedig szigorlatra tanulás helyett újabb 4 napot csesztem el Indiana Jones társaságában. Kell vennem egy aksit egyszer az Xbox kontrollerembe, szegény feltöltős elem már nem bírja a terhelést.
Diploma még mindig függőben. Ahogy életem egyéb dolgai is, bár ez nem túl meglepő. Jó ez a blog dolog. Egyfajta lelki szemetesláda olyan emberkéknek, akiknek vagy nincs pénzük pszichomókusra vagy nincs más aki meghallgassa vagy egyszerűen úgy gondolja, a szó elszáll az írás megmarad. Nos én nem tudom éppen melyik brancsba tartozom, lehet mindegyikbe. Lényeg, hogy elég depressziós személyiségnek tűnhetek a bejegyzések alapján, pedig elvileg nem vagyok az. Max realista. Jelenleg viszont tudatmódosító szerre vágyok. Valahova nagyon elszállnék most, ahol nem hallok a környékemről, nem tudok dolgokról és nem foglalkozok a bajokkal. Valahova, ahol mindez nem is érdekel. Néha kicsit elegem van, vagy kicsit sok, ami történik itt, itthon. És annál nincs rosszabb, hogy úgy érzem, nem tehetek ellene. Ez a legrosszabb. Ez az ami fáj, de talán helyesebb szó rá, hogy nyomaszt. Valaki néha levehetné a vállamról a terheket. Néha kölcsönadnám a füleimet, a fejemet másnak, hátha ő jobban boldogul. Én addig pihennék. Mert valahol sajnos fáradt vagyok. Vagy csak szimplán érdektelen. És az fáraszt, hogy figyelnem kell és jó pofát vágni a dolgokhoz, mikor a lelkem mélyén jobban szeretném, ha mindenki megtartaná magának. Vagy legalább olyasvalakinek adná át, akit érint. Nem nekem, aki csak bort iszik és vizet prédikál vagy fordítva. Mert bár én nem értek az éle dolgaihoz valami csoda folytán egy páran mégis azt hiszik, hogy igen.
Asszem a fentiek is a cecelégy álomkórjának mellékhatásai. Talán holnapra kialszom. Vagy akkor jön csak a java.
Egyébként (hogy valami jót is írjak :)) voltam hideg Pannónia Fesztiválon. Nagyon jó kis koncertekkel, szakadt szandállal, jégesővel, emos gyerekekkel és néhány deci vodkával. Jó, hogy eszembe jutott, talán inni kéne, kellett volna venni valami piát a sparban, na majd pótoljuk egyszer.
