Ja, és amúgy nyertek a spanyolok (1:0). Izgi meccs volt :).

Terry! Aki azóta szimpi mióta sírt a meccsen, mert úgy megsajnáltam és úgy megvigasztaltam volna, meg rögtön beleszerelmesedtem meg ilyesmi. Azóta meg (pláne most képnézegetés közben) hát... beindult a fantáziám... De inkább nem írom le konkrétan mire engedett szárnyalni ez a battlefielden oly közvetlen fiú, mert valószínűleg nálam egészségesebb emberek is eltalálnak ide, most hogy ilyen populáris neveket tettem közzé. Éljenek a kereső progik.

 

Amúgy én nem értek a focihoz. A játékosok általában túl messze vannak, hosszú az a 90 perc, pláne a hosszabbítás, arról nem is beszélve, hogy túl sok rajtuk a ruha. De igazuk van, ne is fázzanak meg a sok szaladgálásban, a végén úgyis leveszik. A 11eseket szeretem a végén, de általában azt mindenki utálja. Csak gusztálok, nem szakértek. Most meg bepakolok és alszok.

Hát kövezzenek meg, de nekem bejön.

 

És azok a mellbimbók. Úgy fest, mint aki a 300ból lépett ki, csak túl sok rajta a ruha.

Szar alak vagyok. Kedden vizsgáznom kellett volna. Pontosítok. Már holnap vizsgáznom kellene. De nem. Én befostam. Persze nem szó szerint, arra tartom a macskát. Szájbercicust meg Szekrénycicust, de voltak ők már Jerry és Tom, majd Jerry és Bagoly, majd Blacky és Pinky, csak úgy orr alapján. Végül maradtak szimplán a macska elnevezésnél, végülis ezek még a cicre se hallgatnak rendesen, hát még a siccre. Cicekről pillanatnyilag ennyi.

Rájöttem, hogy bejön nekem Bálláck (csak hogy fonetikus legyek :)) és egyébként játszik ma, pedig azt mondták, nem fog. Én örülök neki. De azért nyerhetnek a spanyolok, csak hogy boldog legyen a baráti társaság.

Szóval jelenleg úgy áll a dolog, hogy majd valamikor a 7 közepén lerendezem az infektet, pénteken meg az anesztet. Aztán majd egyszer a fogot is. És rájöttem, hogy szar a német kapus.   

Tulajdonképpen akár büszke is lehetnék magamra. Már a 3. helyszínt próbálom a szobámban vétel szempontjából. És újra bejött. Szégyelnem kéne magam, de tulajdonképpen örülök neki. F.o.g-ból  meg megbukok. Lusta vagyok és hülye belőle. Majd egyszer írok a macskákról. Ha már nem haragszom rájuk. Mert most épp idegesítenek.

Kicsit régen írtam. No hát azóta túl vagyok még egy vizsgán, szintén sikeresen, nagy adag mákkal fűszerezve. Jelenleg pedig itthon, nem túl mélyen elmerülve a f.o.g. rejtelmeiben, de remélem megtáltosodok. Épp mentegetem át régi cd-imet, mert a mind2 felén tükrösről szökdösnek az adatok. Közben meg szorgalmasan lopok, bár ezt inkább nem részletezném. Két mocsok macsek fáraszt itt engem, mind emellett. Cukik, de talán egy bébit is jobban viselnék. Harapnak, mint a kutyák.

Egyébként rákaptam a focira. Bár általában a végét kapom el, aminek meg rákapok az ízére az 11esekkel végződik. Azért jót szórakoztam az utolsó pillanatban rúgott gólokon (horvát-török). Erősen laikus vagyok, úgyhogy asszem én másképp látom a dolgokat. Egyelőre ennyi. Szép nyarat, aki teheti.

Sikerült! És 5ös lett, bár sokat nem értettem az anyagból. Burmában terveztem tábort földrengés után gyakorlati vizsga gyanánt. Vicces volt. A teszt nem volt túl könnyű, olyan feelingem volt utána, mint a pulmo után, pedig az is sikerült és még pénzt is hozott. És végül ez is meglett. Pedig gyakvizsga után kissé betojtam. Az volt a gond, hogy sok kérdésre csak IQ-ból válaszoltam és azt sose érzem biztosnak.

Viszont szemet kecsegtető élményekben nem szűkölködtem. Vizsga előtt találkoztunk volt műtéttanos gyakvezérünkkel, aki igencsak jó testi adottságokkal rendelkezik, hogy az ember lánya legeltethesse a szemét rajta. A szobába visszatérve pedig egyik kedves évfolyamtársunk látogatott meg minket, aki szintén félistenszerű fizikumú. Hát ilyen körülmények között elég nehézkes lehűtenem ficánkoló libidómat. Még jó, hogy úgy le vagyok eresztve, mint a lufi, így max a fantáziaujjaimmal tom bárkiről is lehúzni a gatyát, mert fizikálisan már csak pötyögni tok. Elvileg le kellett volna adnom a kolijelentkezést is, de olyan messze van a kollbiz és én olyan nagyon fáradt vagyok. Úgyhogy megyek is aludni. Holnap meg haza. Családhoz, macskákhoz meg a belgyógyászathoz.

 

Holnap vizsgázok és bár biztos állítottam ezelőtt is más vizsgáról, hogy ne ez volt a leg szxrabb, mégis bizton állíthatom, hogy ennél nincs rosszabb. Lehet nagyobb figyelmet kellett volna szentelnem a tárgynak év közben, de a gyakorlatokat is nehezemre esett végigülni, pedig nem is vérmes embert kaptunk. De mégis most itt tartok, ahol a part szakad. És nem érzem, hogy ebből érdemlegeset, maradandót lennék képes alkotni.

Ráadásul az utóbbi pár napban tüzelési ingereim is elveszik az amúgy is csekély figyelmemet a téma iránt. Pedig be kell, hogy valljam épkézláb férfit már jó ideje nem láttam, de ez a fantáziámnak nem akadály. Olyan hímeket gyúrtam az utóbbi pár napban, hogy magamat is megleptem vele és végül el is gondolkoztam, hogy lehet mégis lapul bennem valami látens mazochizmus, mert bizony nem kímélem magam a szíjaktól. És a legmeglepőbb, hogy jó. Teoretikusan persze, mert live sajnos még nem volt ilyen élményem.

Holnap még jelentek egy after examet, addig is hűtöm a lágyékom. 

Tegnap úgy kezdődött a reggel, hogy nem volt áram. Egy jó ideig. Majd délután a konyhában ismét elment. És ráébredtünk, hogy áram nélkül nem tudunk élni. Pláne miután egy csomó kaját ki kellett dobni a hűtőből, mert gombatenyészet nőtt rajta. Ma meg a takarítónők túlóráznak vagy mi, bár még sose takarítottam a kolit, szóval nem tom, hogy mennyi ideig is tarthat pontosan. Mindenesetre waiting positionben várom a zuhanyzót, addig gondoltam leülök egy bejegyzés erejéig. A gyomrom szólt, hogy éhes is vagyok. A fejem meg hogy álmos, de mit mondjak igazi lelki csapás lenne számomra a 10 óra utáni felkelés. Mintha addigra már eltelt volna egy fél nap. Persze ez akkor nem igaz, ha fél 3kor fekszik az ember, de eddig valahogy sosem jutok el a gondolatmenetben. Még anyával is közölnöm kell a tegnapi tervváltoztatást. Előre látom, hogy nem fog örülni, de most már nem tok mit tenni, pláne nem tom visszacsinálni. Egy szóval marad. És sajna én is. A cicákkal még nekik kell vergődniük egy darabig. Múlt 7en beszereztünk 2 tündéri macsekot. Azért kettőt, mert Peti öcsémnek külön bejáratú jár, mert hát miért ne. Ő lett a barnaorrú Jerry, az enyém (?) meg elvileg a rózsaszínorrú Bagoly. És talán miattuk is, meg pláne, hogy otthon viszonylag korlátozott a net hozzáférés, úgy döntöttem, hogy csütörtökön irány haza és otthon tanulok. Hátha nem cseszek el annyi időt, mint itt a kísértések közepette. Ez a mai nap eddig a döntések napja volt.

Bár egy pár órája még nem hittem, hogy újra belevágok ebbe, de az utóbbi csaknem egy órában sok mindenen változtattam, így gondoltam, ezen is. Ez a vizsgaidőszak nekem nem nagyon akar összejönni. Immár kb. 3x rendezem át. Így a következő sorrend állt elő: 12-megelőz, 19-bel, 30-fog, 4-anesz. És reméljük, hogy ez már maradandó *kopp-kopp*. Már a nem túl emberi időből is látszik, hogy talán nem vagyok most alkalmas ésszerű társadalmi közlésekre, de azért megpróbáltam. Láttam ma egy jó kis filmet a tékának köszönhetően. Bár nem mondom, hogy meghatározó élményt fog jelenteni az életemben, de azért Nic Cage mindenképp megér egy misét, hát még egy filmet, jelen esetben a Nextet. Bár a magam részéről lehet rövid úton meggágyulnék, ha 2 percre előre látnék a jövőbe. De vannak pillanatok, amikor igazán jól jöhet.

Nos, asszem a magam részéről egyenlőre ennyi státuszjelentésnek. Egy kicsit később úgyis folyt.köv, mert leszakadni a netről elég nehéz számomra, meg nem is nagyon akarok. Addig is jó éjt.